Az egyetlen és legkínosabb dolog, amit költözéskor elfelejthetsz megmérni

Szerencsére nem velem történt meg ez a tanulságos történet, amit most megosztok, de akár én is lehettem volna a tettes, egyben áldozat a sztoriban. Egy barátom régóta le akarta cserélni a szerinte már régi és csúnya, viszont hú-de-kényelmes szófáját. Elég sokáig keresgélt, és végül talált is egy kiváló barna bőrkanapét, nemhogy nem túl drágán, de szinte röhejesen olcsón. Gyorsan meg is vette, a régit pedig még aznap szintén nagyon olcsón meghirdette a legnépszerűbb internetes piactéren.

Nem kellett sokat várni, a vevő jelentkezett és másnap már küldte is a teherautót meg két markos legényt a kanapéért. Gyorsan levitték és már kint is volt az életéből az annyira szeretett, sokat szolgált hencser. Néhány órára. A vevő ugyanis még aznap telefonált, arról tudakozódva, hogy nem voltak-e esetleg más érdeklődők is a szeretett ülőbútorra. Nem mintha nem tetszene neki, mert semmi gondja vele, egyetlen dolog hibádzik: nem fér be a bejárati ajtón.

Igen, mielőtt a kedves olvasó arról tudakozódna, miért nem egyeztettek méreteket az adásvételt megelőzően, mindenkit biztosíthatok, hogy ez megtörtént. Igen, a lábakat is megmérték, meg az ülésmélységet is. A vevő is szépen kimérte a nappalija megfelelő sarkát, átrendezte a szobát, csak egyetlen dolgot nem mért meg, ez pedig a bejárati ajtó kerete volt.

Így a legnagyobb jótanács, amit adhatok: olvasók, mérjétek meg az ajtókeretet, mielőtt egy nagydarab, szét nem szerelhető kanapé megvásárlására szánnátok el magatokat. A dolog egyáltalán nem elszigetelt eset, kifejezetten gyakran megtörténik. A visszaküldések egyik jellemző oka is az, hogy a vevők nem pontosan mérik ki az ajtókat vagy a lépcsőház szélességét. Elő a mérőszalaggal, spóroljátok meg magatoknak ezt a stresszt és extraköltséget. Költözéskor a dolog ennél is kellemetlenebb lehet.

Mérjetek!